Családja, pályatársai, barátai, tanítványai és tisztelői április 16-án kísérték utolsó útjára Szabó Gyulát, a nemzet színészét. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színészt, érdemes és kiváló művészt a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.

Szabó Gyulát életének 84. évében, hosszan tartó betegség után április 4-én érte a halál. ”Amikor Szabó Gyula játszott, mind elfelejtettük, hogy létezik valóság a színházon, a költészeten kívül” – idézte fel a művész alakját a búcsúztatási szertartáson Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. “Lélek, élet, költészet, színház, művészet – nála mindez egy és oszthatatlan egész volt” – fogalmazott. Szabó Gyula hangjára ezer közül is ráismerünk, egyszerre jelenti számunkra a magyar népmesék világát, az otthonosságot, a biztonságot és a nyugalmat – hangsúlyozta Balog Zoltán, kiemelve: mesét hallgatni Szabó Gyula, a nemzet színészének hangján minden magyar gyerek kiváltságai közé tartozik.

“Isten úgy akarta, hogy a népmesei szegénylegényből, a kunszentmártoni tanyasi gyerekből – bár a fáma szerint papnak készült – színész legyen. De egész élete így is a szolgálaté volt” – jegyezte meg. Hozzátette: élete példaként szolgál mindannyiunk előtt, példa küzdelemről, emberi nagyságról, emberségről, szeretetről, arról, hogyan kell és lehetne egymással bánni és hogyan kell átadni a jót mindenkinek.

Szikora János rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója Szabó Gyula szerepeinek hosszú sorát idézte fel. A nagymama, A salemi boszorkányok, a Csongor és Tünde, a Háry János, a Kőműves Kelemen, a Legyetek jók, ha tudtok című darabban nyújtott székesfehérvári alakításairól szólt. Azt mondta, színházuk nem volna ilyen, ha Szabó Gyula 1997-ben nem dönt úgy, hogy csatlakozik azokhoz a színészekhez, akik önálló színházat alapítottak Székesfehérváron. “Nem épületet emeltetek – hiszen a falak régóta álltak – hanem fészket vertetek a falak között” – fogalmazott. Hozzátette: ahogy a fecske ragasztja a fészkét cseppről cseppre, úgy adódik hozzá a színház láthatatlan fészkéhez is minden emberi lélek. Az egykori tanítványként búcsúzó Gesztesi Károly színművész Szabó Gyulára emlékezve főiskolai élményeit és egyik beszélgetésüket idézte fel. A kollégák, barátok nevében búcsúzó Gálvölgyi János színművész arra emlékezett, hogy még nézőként csodálhatta a színészt az Állítsátok meg Arturo Uit! című darab címszerepében vagy a Rozsdatemető Hábetler-családjának fejeként, majd később főiskolásként sok Kazimir Károly rendezte darabban, köztük a Kalevalában és a Karagözben.

“Rajongva néztem drámai erődet, amelyben mindig ott csillogott egy pici cinkos kacsintás, hogy nem szabad ezt olyan véresen komolyan venni, ez az egész játék, színjáték” – fogalmazott, felidézve Szabó Gyula számos színházi, tévés alakítását, egyedülálló versmondó képességét, szinkronszerepeit. Kiemelte: kevés olyan nagy művész van, akinek az emlékét, legendáját nemcsak színészgenerációk, de nézőnemzedékek is továbbviszik és életben tartják. “Én hiszem, hogy te ezek közé tartozol” – búcsúzott a pályatárs. Szabó Gyulát mások mellett Törőcsik Mari, Tordy Géza, Molnár Piroska, Blaskó Péter, Kubik Anna, Mécs Károly, Ráckevei Anna, Reviczky Gábor, Hirtling István színművész és Benkő László zenész kísérte el utolsó útjára.

MTI

Fotó: MTI

A kormányzat versenyhelyzetet teremtett az etika és a hittanoktatás között azzal, hogy tavaly szeptembertől a diákok felmenő rendszerben kötelezően választhatnak közülük – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Protestáns tavasz 2014 rendezvénysorozat április 15-i beszélgetésén Budapesten.

Balog Zoltán kiemelte: nem az állam alkalmazottainak kell feltétlenül erkölcsöt oktatniuk, ezért adtak lehetőséget erre az egyházaknak, amelyek a múltban is alkalmasak voltak a hit- és erkölcstan oktatására. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország volt 2013. szeptember 1-jéig az egyetlen ország a volt keleti blokk országai közül, ahol nem iktatták a tanrendbe az erkölcstanítást, és addig erkölcstant – fakultatív módon – csak a magyar iskolák tíz százalékában oktattak. Utalt arra, hogy Franciaországban tilos bármiféle hittant oktatni az iskolákban, ugyanakkor Németországban a hittanoktatásnak nagyon komoly tradíciója van. Hozzátette: a szekularizáció során az állam minden közösséget teremtő erőtől próbálta elvenni a közösségszervező feladatokat.

Bogárdi Szabó István református püspök hangsúlyozta: az erkölcsöt életgyakorlattá kell tenni, amelynek helyszíne a család, és a hittant sem feltétlenül kizárólag az iskolában, hanem a családokban kellene tanítani. Úgy fogalmazott: az állam időközben “betolakodott” a családok életébe, és ma már a szülők is sok problémáról gondolják úgy, hogy azokat az iskolának kell megoldania. Rámutatott: az állam az utóbbi 70-80 évben sokszor nagyon korai életkorban megkezdte az egyes emberek “kisajátítását”, ami a totális diktatúrákra jellemző. Azt mondta, a jó választása bizonyos élethelyzetekben okozhat hátrányt az egyénnek, viszont az ember akkor jár jól, ha erkölcsös.

Lánczi András filozófus, politikatudós, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének vezetője felvetette: vajon állami feladat-e, hogy meghatározzák az erkölcstan oktatás kereteit, amely nem egyszerűen ismereti tárgy, hanem “emberi minőségekkel, példákkal van összekötve”. Megemlítette, hogy a nem családban született gyerekek aránya az elmúlt húsz évben majdnem elérte az ötven százalékot. Az erkölcsi értékeket nem biztos, hogy értik a gyerekek, és ha megértik is, nem biztos, hogy gyakorolják – állapította meg. Szólt arról is, hogy a kisebb közösségekben jobban figyelnek az emberek egymásra, de ma már a kis falvakban sem annyira összetartóak a lakosok, mint korábban.

MTI-EMMI

Fotó: EMMI, Bartos Gyula

Sokan azt mondták 2 éve, amikor átvettem a minisztérium irányítását, hogy „ez képtelenség lesz”. Mégsem maradtunk „képtelenek”, sőt, annyi kép készült, hogy abból még egy miniszteri portré is kirajzolódni látszik…
Köszönöm szépen mindenkinek, aki az elmúlt két évben akár itt, a facebookon, akár más úton üzent, drukkolt, támogatott 1-1 jó szóval, üzenettel. És köszönöm szépen a segítő célú kritikákat, jótanácsokat is mindannyiuknak.

Az utóbbi években Európában több helyen új lendületet vett a romaintegráció – jelentette ki Brüsszelben, a negyedik európai romacsúcson az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán.  A miniszter kiemelte, hogy a cigányság integrációjában megoldáskeresésre van szükség, amihez elengedhetetlen az őszinteség és a helyzettel való reális szembenézés. Balog Zoltán beszédében óvott attól, hogy bárki is túl sötétre vagy túl rózsaszínűre fesse le a helyzetet.    

A miniszter felidézte a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságokat, megemlítette, hogy az áldozatok családjai összesen 240 ezer euró kártérítést kaptak, és ő minden évben meglátogatta őket. Úgy fogalmazott, hogy az állam tanult a sorozatgyilkosságokból, és felismerte a romastratégia fontosságát. Emlékeztetett, hogy Magyarország törvényt hozott az uniformisban masírozó szélsőségesek ellen.  Balog Zoltán beszámolt arról, hogy Magyarországon 20 ezer új óvodai férőhely létesült annak érdekében, hogy jövőre 3 éves kortól kötelezővé lehessen tenni minden gyermek számára az óvodát. Kiemelte, hogy 47, úgynevezett „Biztos Kezdet” gyermekház hatezer gyermek és szülei életét segíti, és az új Nemzeti alaptantervnek köszönhetően lehetetlen, hogy valaki úgy hagyja el az általános iskolát, hogy nem hall a romák történelméről és kultúrájáról. Hangsúlyozta: miután az állam átvette az iskolák irányítását, immár lehetősége van arra, hogy fellépjen a szegregáció ellen.

A romaintegráció ma Magyarországon a fókuszban van, a politika és a szakpolitika fókuszában egyaránt – jelentette ki a tárcavezető, hozzátéve, hogy Magyarországon 120 helyen tart telepfelszámolás vagy rehabilitáció a szegregáció megszüntetésének érdekében. Külön kiemelte a kultúra fontosságát, és megemlítette a Németországból hazatért Snétberger Ferenc iskoláját, ahol romagyerekek tanulhatnak zenélni, s felidézte az intézmény mottóját: a zene fölemel. Balog Zoltán szerint a zene, a kultúra spirituális értelemben lehetőséget is ad a felemelkedésre, egyúttal a szociális nyomorból való kiemelkedésre is esélyt kínálhat.  „Meggyőződésünk, hogy kultúra nélkül nincs felzárkózás” – jelentette ki.

A beszélgetést vezető Bauer Edit szlovákiai magyar európai parlamenti (EP) képviselő arról beszélt, hogy fel kell ismerni, a romaintegráció csak akkor lehet sikeres, ha minden érintett vállalja és teljesíti a maga feladatát. Kiemelte, hogy a romák bevonása nélkül a romaintegráció lehetetlen. Úgy vélekedett, hogy meg kell erősíteni a terepen végzett tevékenységeket és a családok támogatását. Mint fogalmazott, a gyermekekre kell összpontosítani, mert sokan közülük az általános iskolát sem tudják elvégezni, ami később nagyon megnehezíti a munkavállalást. Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogokért felelős alelnöke egyetértett azzal, hogy a roma gyerekek nagyon nagy figyelmet igényelnek, mert ők a jövő felnőttei, és ha az ő gondjaikat nem sikerül megoldani, akkor a rendszer újra fogja termelni a problémákat. Bejelentette: új internetes oldalt indítanak, amely lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy tájékozódjanak a rendelkezésre álló uniós forrásokról.

A romacsúcson kiosztották az újságíróknak a tagállamok romaintegrációs programjairól szóló európai bizottsági jelentést, amelyben a 2011 óta hozott intézkedéseket vizsgálta. A jelentés szerint Magyarországon az oktatásban intézkedések széles köre született annak érdekében, hogy biztosítható legyen az egyenlő hozzáférés az oktatási rendszerhez. Ugyanakkor további erőfeszítésekre van szükség, rendszerszintű megközelítést kell alkalmazni, csökkenteni kell az iskolát elhagyók arányát és több figyelmet kell fordítani az alapvető képességek fejlesztésére, a szakképzésekre. A foglalkoztatás terén több intézkedést hoztak, amely a hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságát hivatott javítani, ugyanakkor a közmunkaprogramoknál meg kell erősíteni a folyamatos és személyre szabott támogatási szolgáltatásokat – áll a jelentésben. Az egészségügy területén is születtek intézkedések, amelyek a megelőző jellegű ellátást és az egyenlőtlenségek csökkentését szolgálják. Erősödött a korai fejlesztés, a rendszer ösztönzi, hogy betöltsék a megüresedett házi orvosi és gyermekorvosi állásokat a hátrányos helyzetű térségekben – mutattak rá a jelentésben, amelyben az eredmények összegyűjtését és mérését lehetővé tévő mechanizmusok létrehozását sürgetik.

Ugyanilyen mechanizmust sürget a bizottság a lakhatási körülmények javítását szolgálni hivatott intézkedéseknél, amelyeknél megjegyzi, hogy 2011 óta Magyarország rendszerszintű és integrált megközelítést alkalmaz a hosszú távú deszegregáció érdekében, amellyel összefüggésben a fizikai deszegregációt szolgáló intézkedések megerősítését javasolja. A diszkrimináció elleni fellépést illetően Magyarország pénzügyi támogatást nyújt az egyenlő bánásmód szabályait alkalmazó önkormányzatoknak, a kisebbségekkel szembeni erőszak bekerült a büntető törvénykönyvbe, és a romák társadalmi helyzetének megerősítése érdekében is több intézkedés született – állapította meg a bizottság, amely a diszkriminációellenes jog gyakorlati megvalósításának biztosítását, valamint a romaellenes megnyilvánulások és a gyűlöletbeszéd elleni hatékony fellépést sürgeti. A deszegregációs intézkedéseket tájékoztató kampányokkal kellene kísérni, mind a romák, mind a nem roma lakosság körében, illetve fel kell számolni a diszkriminációt a közmunkaprogramban, szoros együttműködésben a sajtóval.

MTI-EMMI

Kiemeltük méltatlan státuszukból a nevelőszülőket, így már nyugdíjra jogosult jogviszonyban vannak. A jövőben a szociális szakmának is lesz presztízse, és mivel az egyház a legnagyobb szövetségesünk, arra is törekszünk, hogy minél nagyobb legyen a szerepvállalásuk. A gyereknek családban a helye. Éppen ezért azt szeretnénk elérni, hogy család azoknak is jusson, akiknek eddig nem adatott meg – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a szegedi Szent Ágota alapítvány évértékelő munkamegbeszélésén 2014. április 3-án.

EMMI

Fotó: Szegedma